Az Alkimista Antikrisztus blogja

Emlékszem, még általános iskolás koromban társaimmal hányszor kiáltottunk egymásra így, ha valaki valami marhaságot csinált. Sokszor nevettünk is azon, amikor valaki felkiáltott, hogy "Nem vagyok hülye!", de akkor is, ha azt mondta, "Nem vagyok buzi!".

Most már nem merném megtenni. Nem mernék senkit lebuzizni, mert a homoszexualitás problematikája szinte a szemem előtt virágzott ki. Magyarországra is betette a lábát a Gay Pride, volt politikusnak Coming Out-ja... És most a hétvégén kitört a botrány. Szerencsére nem voltam ott, és szerencsére volt jobb dolgom, mint a közvetítéseket nézni, így csak utólag tájékozódtam arról, hogy mi történt. Hogy pontosan fogalmazzak: kaptam némi homályos képet arról, hogy hogy történhetett. De ezek a homályos képek is elegek voltak ahhoz, hogy kijelenthessem: nem érdekel az egész.

Üdvözlök minden idetévedő lelket!

Két dolog miatt is szeretnék elnézést kérni első körben. Előszöris az első bejegyzésem hangvétele nagyon csípősre sikerült, ígérem, nem lesz az egész blog ilyen hangulatú. Másodszor pedig azért kérek bocsánatot, hogy ezt az illusztris blogcímet már egy hónapja foglalom, és gyakorlatilag az első írás óta nem frissítettem.

Most pedig következzék pár sor magamról.

Ateista vagyok. Nem hiszek semmiféle istenben, vagy a természet felett álló erőben. Nem hiszem, hogy az embernek, meghatározott célja lenne a világban, mint ahogy nem hiszek a lélek testtől független létezésében sem. Hiszek abban, hogy az ember lehet jó ember isten és vallás nélkül is.

Humanista vagyok. Mert hiszem, hogy az ember ebben a világban csak úgy maradhat erős, ha embertársait segíti, velük aktívan együttműködik. Hiszem, hogy minden erkölcs alapja az, hogy nem teszek olyat mással, amit nem szeretném, ha velem tennének meg.

Toleráns vagyok. Vagyis elviselem, ha valaki másképp gondolkodik, beszél, él, másképp néz ki mint én, egészen addig, míg ezzel sem az én, sem más emberek szabadságát nem veszélyezteti.

Szkeptikus vagyok. Manapság mindenkinek joga és lehetősége van kinyilatkoztatnia véleményét, és így a hibás, valótlan információk terjedésének is egyre több lehetősége van, ezért semmit nem hiszek el első hallásra. Az embernek mindennek utána kell néznie, és aminek utánanézett, abban sem lehet biztos. Hiszem, hogy semmit nem lehet megdönthetetlenül bizonyítani. Aki azt hiszi, neki sikerült, az biztosan téved.

És most néhány szó, hogy miért ezt a nevet válaszottam magamnak.

Alkimista. Az alkimisták a középkorban, az inkvizíció idejében szembe mertek menni a vallási tanításokkal, hogy saját elveiket, elméleteiket igazolják. Sokuk persze csaló és szemfényvesztő volt, de a többi lefektette a természettudományos gondolkodás és a kémia alapjait.

Antikrisztus. A szó eredeti jelentése messze nem volt ennyire radikális, mint amilyen értelemben ma használják. Sokáig antikrisztusnak hívták azokat, akik megtagadták Jézus tanításait, illetve akik nem hittek abban, hogy ő Isten fia volt, és megváltotta a világot.

Köszönettel tartozom, hogy időt szakítottál erre a honlapra, és remélem, még visszatérsz valamikor. Következő írásomban igyekszem valami konkrétabb dologgal foglalkozni.

Tisztelettel:
az Alkimista Antikrisztus

Elegem van abból, hogy hülyének néznek. Hogy azt mondják, amit gondolok, ostobaság, és jobban körül kéne néznem a világban. Mondják azok, akik képtelenek átgondolni, amit mondanak, és vakon hisznek az igazukban. Elegem van, hogy képtelenek rá, hogy akár egy pillanatra is megvizsgálják az álláspontomat, csak mondják a magukét. Persze ők elvárják, hogy átgondoljam, amit mondanak. Szidják a propagandát, a népbutítást, amikor maguk is azt teszik: csak szajkózzák a mondókájukat, és egy pillanatra sem állnak meg, hogy számításba vegyék az esetleges ellenérveket. Ha pedig az ember rá szeretné venni őket, hogy gondolkodjanak el, kitérnek, hogy ezt nem lehet logikával megmagyarázni. Elegem van abból, hogy a saját világképük alá rendelik mindenki más világképét, és ha valaki ésszel próbál hatni rájuk, csak elmosolyodnak, és úgy néznek a másikra, mint egy gyerekre. Elegem van a fölényességükből, amivel a másképp gondolkodókra néznek, mintha bármit is jobban tudnának a többieknél. Megdönthetetlen bizonyítékról beszélnek, ami meggyőzte őket, de ők képtelenek bárkit is meggyőzni, mert csak mellébeszélnek. Úgy tesznek, mintha okosak és bölcsek lennének, és biztosak a dolgukban, mert nem hajlandóak befogadni semmit, ami másfelé terelné a gondolkodásmódjukat. Elegem van abból, hogy meg akarnak győzni, pokolról és mennyről beszélnek, azt mondják, egyetlen út vezet az istenükhöz, akiről még azt sem tudják, hogy kicsoda, de azt tudják, hogy ez az isten üzent nekik, és megdönthetetlenül bizonyította létezését. Elegem van abból, hogy azért, mert egy isten nélküli utat választottam magamnak, akármennyire is próbálok jó ember lenni, sötétben tévelygőnek tartanak, és szánakozva néznek rám, imádkoznak a lelki üdvömért. Igazából sajnálom őket, hogy abban a pillanatban, amikor leáll az utolsó agyfunkciójuk is, és meghalnak, teljesen el fognak tűnni a világból, és nem fogják látni, hogy mekkorát tévedtek.