Emlékszem, még általános iskolás koromban társaimmal hányszor kiáltottunk egymásra így, ha valaki valami marhaságot csinált. Sokszor nevettünk is azon, amikor valaki felkiáltott, hogy "Nem vagyok hülye!", de akkor is, ha azt mondta, "Nem vagyok buzi!".

Most már nem merném megtenni. Nem mernék senkit lebuzizni, mert a homoszexualitás problematikája szinte a szemem előtt virágzott ki. Magyarországra is betette a lábát a Gay Pride, volt politikusnak Coming Out-ja... És most a hétvégén kitört a botrány. Szerencsére nem voltam ott, és szerencsére volt jobb dolgom, mint a közvetítéseket nézni, így csak utólag tájékozódtam arról, hogy mi történt. Hogy pontosan fogalmazzak: kaptam némi homályos képet arról, hogy hogy történhetett. De ezek a homályos képek is elegek voltak ahhoz, hogy kijelenthessem: nem érdekel az egész.

Ami engem érdekel, az az elv, ami emögött van. Alig 100 évvel ezelőtt történt, hogy a nőknek az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában felnyílt a csipájuk, és táblákkal az utcára mentek, követelni az azonos bánásmódot. Valószínűleg keresztényellenesnek nyilvánították őket az akkori konzervatívok. Azóta azonban az európai típusú kultúra felnőtt a feladathoz, és a nőket már nem egyszerűen oldalbordaként kezeli (gy.k. leszarjuk a Biblia tanítását, miszerint a nő arra teremtetett, hogy kiszolgálja a férfit).

Most a buzik egy hasonló folyamaton mennek keresztül, csak ők nem találják meg a hangjukat. Persze az értelmesebbje nem fog ilyen baromságokat csinálni, mint ezek a szerencsétlen exhibicionisták a melegparádén, de őket is lejáratták nagyon csúnyán.

Az ellentüntetőkről meg annyit, hogy fel vannak háborodva a keresztényellenes transzpanenseken, azol általában hasonló módon gyűlölködő transzpanensekkel és pólókkal jelennek meg. Persze igazából nem a kereszténygyalázás miatt dühösek, és dobálóznak kajával, meg fröcsölnek vajsavat az emberekre. Valószínűleg egyszerűen arról van szó, hogy irigykednek, hogy ez a buzi tömeg, akiket deviánsaknak, nemzetelleneseknek tartanak, képesek úgy felvonulni, hogy közben örülnek, vidámkodnak, és a harag jele sem látszik rajtuk, míg kedves széljobbosaink még az ilyen bejelentett összejöveteleiken is haragszanak, dühöngenek, ordítoznak, rongálnak.

Eddig ez a magukat hazafinak nevező (micsoda irónia, hogy aki annak idején heteken keresztül munka helyett a Kossuth téren szotyizott, vagy félpályás útlezárással akadályozta emberek ezreinek a munkahelyre jutását, miközben ő békésen ette a kolbászt az otthagyott autótól méterekre, ők nevezik magukat hazafinak) társaság okozza a legtöbb kárt a hazánknak. Európa több nagyvárosában békésen zajlott a homszexuálisok egyenlőségéért tartott felvonulás, mi viszont ismét bebizonyítottuk, hogy inkább vagyunk Balkán, mint fejlett kultúrállam. Bár lehet, lassan a Balkánozás is eufemizmus lesz... Mindenesetre én azt látom, hogy az őszödi beszéd után a tüntetésekre-rongálásokra-balhézásra rászokott tömeg nem akarja feladni a hobbiját, és ha valamilyen eseményt ellenségesként tud kezelni, arra rászabadul, hogy megkeserítse a sorsukat. Aztán meg rinyálnak, ha a rendőrök seggbebasszák őket a gumibottal.

Kultúrember az felgyülemlett feszültséget nem más emberek bántalmazásával, kigúnyolásával vezeti le. Live and let live. Élni és élni hagyni. Mikor tanulják már meg?